2.fejezet

(Ruby szemsz.)

-Szóval azt mondod,hogy meg akarod ölni azt az izét?-kérdezte Rose.
-Igen azt a démont.
-Nézd! Ami történt ténleg borzasztó,de 500 éve vadászol és nem találtad meg a módját,hogy tudsz megölni egy démont.Akkor még is mit akarsz tenni?
-Samuel Colt fegyverét akarod használni? Igaz?-nézett rám Folt.
-Ha megtalálom.
-És ha nem?
-Nézzétek! Tudom,hogy hülyének néztek meg minden,de ez az eset keseríti meg egy család életét.

1997-Seattle

Éppen egy kicsi bárban ültem mikor belépet a bárba Dean Winchester.Köpni nyelni nem tudtam leült egy asztalhoz én pedig gondolkodás nélkül feláltam és odasétáltam az asztalhoz.Mikor odaértem végigmért és elmosolyodot.
-Csatlakozhatok?-kérdeztem a leglágyab hangomon amit csak megtudtam ütni.
-Csak nyugodtan.-mondta és ismét elmosolyodott.-Dean vagyok.
-Ruby.Nézd nem szeretném húzni hülyeségekkel az időt.Tudom,hogy vadász vagy.Tudom,hogy az anyukád Mary meghalt 1983 november 2.-án egy démon által.AZ apád Jhon Winchester és az öcséd Sam Winchester.És most biztos hülyének nézel.-Dean szája tátva maradt a meglepetéstől.Nem csodálom.
-Honnan tudod ezeket?-kérdezte.
-Ha megmondom tényleg hülyének fogsz nézni.
-Tégy próbára.
-Láttam.
-Leskelődtél?
-Nem dehogy! Mint egy látomás.
-Szerintem nem ez a legalkalmasabb hely,hogy ezt megbeszéljük.Gyere-állt fe az asztaltól.
-Vagy csak le akarsz fektetni.-mondtam de azért felálltam az asztaltól.
-Mindkettő.

***

Dean-nel éppen a kocsiban ültünk úton a hotel felé ahol megszálltak az apjával.
-Ne vedd tolakodásnak,de te mi is vagy valójába?-kérdezte.Hirtelen megijedtem.Ha elmondom akkor lehet,hogy itt helyben megöl.De ha nem mondom el az igazat akkor meg bajba kerülök.
-Vámpír.-mondtam nemes egyszerűséggel.Az autó hirtelen lehúzódott az útról.Sejtettem,hogy ez lesz tudnom kellet volna.Óvatosan Dean-re pillantottam.Az arca kemény volt,és düh-vel teli.
-Száj ki.Most!-ordította.
-Nézd engedd,hogy megmagyarázzam.És utána akár meg is ölhetsz!
-Ugyan mért érdekelne a magyarázatod?Még a hideg is kiráz a gondolattól,hogy a kocsimban ülsz.-olyan erővel markolta a kormányt,hogy az már nekem fájt.
-Miután átváltoztam utáltam magam.Megpróbáltam mindent,hogy megöljem magam,de nem sikerült.Aztán kutakodtam.Rájöttem,hogy mik vannak és elkezdtem vadászni rájuk.Sosem öltem embert.Állatokon éltem aztán jöttek a vérbankok akkor minden könnyebb lett.1983 október vége felé volt egy látomásom.Akkor már tudtam,hogy mi csinálta ezt az anyukáddal és ,hogy meg akarom ölni.Szóval én elmondtam amit akartam,ölj meg.-hosszas csend volt a kocsiban majd Dean megtörte a csöndet.
-Normális esetben azt tenném.De most valamiért nem.-mondta majd tovább hajtott.

1998-Volterrra-Olaszország
Már egy éve,hogy ott hagytam Winchesteréket és vissza tértem a családomhoz.Rose-hoz,Trevor-hoz, és Folt-hoz.Éppen egy sötét utcán sétáltam hazafelé mikor valami megragadott hátulról.Az az orrfacsaró kén szag hamar elárulta,hogy egy démon az.A másik pillanatban pedig már egy raktárban voltam,lekötözve,Éva kosztümben.A szerencsém az volt,hogy pont úgy kötöztek le,hogy a nőies idomaim-hogy szépen fogalmazzak-nem látszottak ki.Egy férfi lépett elém,egy fa karóval a kezében.
-Nocsak,csipkerózsika ébredezik-mondta gúnnyal a hangjában.
-Ki maga?-kérdeztem majd a férfi arcán gúnyos mosoly jelent meg.
-Crowley vagyok.-hallottam már Crowley felől.Azt beszélik,hogy ő a pokol királya.Mit akarhat egy kárhozott-tól a pokol királya?
-Mit akarsz tőlem?-köptem oda neki a szavakat.Rixon-ra emlékeztettet ez a pasas,az erős Ír akcentusa és ahhoz képest.hogy éppen megölni vagy megkínozni készül-még nem tisztázott minden körülmény- öltönyben van.
-Kedvesem nyugalom.Nem harcolni jöttem.
-Hát persze azért vagyok lekötözve meztelenül,és azért állsz karóval a kezedben.Komolyan,bátyó?Karó?-Crowley csak hallgatott.Tehát azt hitte működni fog.Ez vicces.Igaz,hogy vámpír vagyok de ahhoz,hogy engem végleg elpusztítsanak ahhoz le kell fejeznie,vasfüvet kell adnia,lefejeznie és elégetnie. Különlegesebb vagyok mint a többi vámpír.-Azt hitted,hogy működni fog igaz?Hát ez vicces!Komolyan?! Ha jobban ismernél tudnád,hogy nem sokat érsz vele.-ránézett az asztalra ahol csak egy kést láttam.Kiolvastam Crowley gondolatai közül,hogy egy nagyon különleges kés az.Megöl egy démont.És akkor hirtelen eszembe jutott,hogy én még mindig nem találtam meg a Colt-ot.Már csak ki kéne szabadulnom gondoltam.Összeszedtem minden erőmet,mint szellemi,mint testi és egy határozott mozdulattal a csuklómat kitéptem a bőr alól amivel le voltam kötözve,Crowley azonnal ugrott nekem de mielőtt megtehette volna sikerült kiűznöm a testből.Kioldoztam magamat és felkaptam a kést,majd a ruháimat is és villám sebességgel elszáguldottam haza.
-Rose!-rontottam be a házba.Rose éppen a nappaliban ült és a kedvenc könyvét olvasta az Üvöltő szeleket.Összecsapta a könyvet ijedtében és rögtön odaszaladt hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.Én csak felmutattam a kést,de Rose arca még mindig értetetlenségről árulkodott.
-Ez a kulcs.-mondtam.
-Kulcs mihez?-kérdezte még mindig értetetlenül.
-A démon megöléséhez.
-A sárga szemű?Ruby azt sem tudod,hogy hol van és,hogy működik-e egyáltalán!
-Próbáljuk ki!
-Hogyan?
-Idézzünk meg egyet és akkor majd meglátjuk.Rose ez egy jel.
-Tudod,hogy nem szeretem ha ezt csinálod-mondta Rose.Utálta ha ezeket a dolgokat csináltam,ha vadászni mentem nélkülük.-És ha nem sikerül?Mit fogsz csinálni?
-Kiűzöm.Elvégre én is egy vagyok közülük.-Igen én is egy voltam azok a gyerekek közül akikben démon vér volt.Ezáltal mindenki kapott különleges képességet.Nekem az volt,hogy ki tudtam űzni a démonokat a testükből és vissza küldtem őket a pokolba.
-Rendben.Szólok a többieknek.-mondta Rose majd felment a lépcsőn.