2011. július 16., szombat

4.fejezet

A legjobb barátnőmnek ajánlom ezt a fejezetet aki segített a megírásában! Figyelem van benne egy kicsit túlfűtött rész is úgyhogy aki nem akarja azt elolvasni akkor...ne tegye :D

(Ruby szemszöge)
Mikor megérkeztem két gorilla méretű testőr állt kint.Elindultam a ház felé mire megállítottak.
-Hölgyem csak úgy nem mehet be.-mondta az egyik gorilla.Megforgattam a szemeimet és előmutattam a fogaimat.
-Ruby Petrova vagyok így sem?-néztem rájuk.A pasas elengedte a kezemet én pedig visszahúztam a fogaimat.Beléptem a villába ami nem csak kívül hanem belül is gyönyörű volt.Egy folyosón sétáltam amikor egy recepciós pult szerű asztalt láttam meg.Egy csinos nő ült mögötte,azt feltételeztem,hogy vámpír volt habár nem voltam biztos benne.Odasétáltam a pulthoz és mondtam a nevemet meg,hogy valami sürgős ügyben keresnek.A nő azonnal mutatta az utat.Mikor beértünk egy terembe a szám tátva maradt.Minden világos volt,persze csak természetes fények de a terem közepén egy medence állt.Az előttünk álló kanapéra néztünk ahol egy lány feküdt és a királynő éppen a vérét szívta a combjából.
-Sophie-Anne királynő Ms.Petrova van itt.-mondta majd elment.A királynő felém fordult szinte az egész arca véres volt.Gyorsan vissza húzta a fogait és felállt.
-Ruby.Egy pillanat és vissza jövök.-indult el az egyik ajtó felé-ohh és addig is biztos éhes vagy-mutatott a lány felé.
-Ohh nem köszönöm,ma már ettem.-mondtam udvariasan.Egy valamit biztosan tudtam,azt,hogy egy királlyal vagy királynővel nem szabad kikezdeni.
-Rendben-vonta meg a vállát és eltűnt az ajtóban.Pár perc telt bele majd most már tisztán jelent meg előttem.
-Felség-mondtam majd meghajoltam.
-Oh ugyan kérlek ezt hagyjuk.-mondta majd leült a kanapéra,majd intett nekem,hogy én is menjek és üljek le mellé.Leültem mellé.-Biztos kíváncsi vagy,hogy mért hívattalak.-csak bólintottam-Akkor nem is húzom az időt.Veszélyben vagy.Pár vámpír rád vadászik.
-Micsoda?Kik?-kérdeztem értetlenül.
-Azt nem tudom,de a lényeg az,hogy amíg az embereim nem találják meg őket itt kell maradnod.
-És az mégis mennyi idő?És mért törődik velem?
-Kérlek tegezz és csak Anne-nek hívj.
-Te tereld a témát.
-Oké rendben.Én változtattalak át.-mondta.Hát ez eléggé gyomorszájon vágott.
-És meddig kell itt maradnom?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Pár hónap max 1 év.
-1 év?-esett le az állam.
-Igen.Ja ás meg kell változtatnod a neved.Mit szólnál az Ástrid Bergés-Frisbey-hez?
-Az jó lesz tetszik.Anne telefonálnom kéne-álltam fel a kanapéról.
-Csak nem a kicsi Sammy Winchester-t kell felhívnod.-leesett az állam,hogy tud Sam-ről.
-Honnan..?
-Csak hívd fel.-mondta majd elővettem a telefonom a zsebemből és tárcsáztam Sam számát.Pár csörgés után felvette.

***

Egy év telt el azóta amióta a királynőnél vagyok.A srácok már nagyon hiányoznak,de minden nap beszélünk telefonon.Éppen a medence szélén ültem és lógattam a vízbe a lábam mikor Anne sétált be elégedett arccal.
-Na mi az?-kérdeztem.
-Szabad vagy-mondta miközben leült mellém a medence szélére.
-Mi?-ugrottam fel.
-Jól hallottad.Mehetsz.
-Csak így?Semmi feltétel?
-Semmi-mondta majd elbúcsúztam tőle és kisétáltam az ajtón majd tárcsáztam Dean számát.Azonnal fel is vette.
-Szia!-szólt bele a telefonba.
-Szia Sam ott van?
-Nem vacsiért ment,mért?
-Végre szabad vagyok és gondoltam meglepem.Hol vagytok most?
-Atlantában.
-Rendben,hajnalban ott vagyok.Cak hagyjatok nyitva egy ablakot.
-Oké,de várj.Honnan tudod,hogy melyik szállóban vagyunk?
-Majd az illat alapján megkereslek titeket.
-Rendben várunk.-és azzal letette a telefon amit gyorsan zsebre vágtam és villámgyorsan elkezdtem futni.

***

Mikor a szállóhoz értem láttam,hogy nyitva van az ablak.Így hát vettem egy nagy lendületet és beugrottam rajta.Mindkét fiú nagyban aludt,én pedig nekiálltam gyorsan megkeresni Dean kocsikulcsát,és mikor szerencsével jártam,leugrottam,kivettem az Impalából a cuccomat,majd vissza a lakosztályba és csöndben átöltöztem.Az óra reggel fél 6-ot mutatott és Sammy kezdet ébredezni.Én egy fotelben néztem végig azt a pár órát ahogy aludtak.Sam felnézett a kanapéra és amikor meglátott nagyon meglepődött.
-Ruby?-suttogta.Felálltam a fotelból és csöndben odamentem hozzá.
-Jó reggelt.-mondtam.
-Elengedett?-kérdezte mire csak bólintottam.Szorosan megöleltük egymást.
-Jó újra látni Sammy.-mondtam mikor elengedtük egymást.
-Téged is.Én most elmegyek lezuhanyozni,de utána beszélünk rendben?-kelt ki az ágyból,majd összeszedet pár cuccot és bement a fürdőbe.Dean is ébredezni kezdett,majd miután felébredt gyorsan felöltözött és elment kávéért.
-Dean?-lépett ki Sam a fürdőből.
-Kávéért ment.-mondtam,majd Sam leült mellém az ágyra.
-Nézd...-kezdett bele a mondatba-van amit már egy éve meg kellet volna tennem.De sosem tudtam,hogy.-Nem is engedett válaszhoz jutni,a hatalmas kezei közrefogták az arcomat majd megcsókolt.Mikor a csók befejeződött elengedte az arcomat és gyorsan bocsánatot kért.
-Nincs miért bocsánatot kérned.-suttogtam és mélyen a szemébe néztem amiben látszottak,hogy milyen mély érzéseket táplál irántam,közelebb kúsztam hozzá és lágyan megcsókoltam.Kezei finoman simogattak majd a pólóm alá is bejutottak.Hirtelen eldőltünk az ágyon és Sam megpróbálta lecsúsztatni rólam a pólómat,mire hirtelen megmerevedtem és felültem az ágyon.Éreztem,hogy könnyek szöknek a szemembe.Sam is felült az ágyon és maga felé fordított.
-Sajnálom,engem csak elragadtak az érzéseim.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem nem te vagy a hibás.Trevor is megmondta,hogy egyszer majd eljön ez a pillanat,hogy szerelmes leszek és előbb vagy utóbb szex-re kerül a sor.Nem félhetek tőle életem végéig.Bízom benned Sam.-mondtam miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.Letörölte és szorosan magához szorított.
-Szeretlek.-suttogta.Majd belecsókoltam a nyakába,egyre feljebb haladva a szájához.Finoman megcsókoltam majd hátradőltünk az ágyon.Elkezdtem kigombolni az ingét,de közben figyeltem arra,hogy a csókunk ne szakadjon meg.Az egyik gomb nem engedte magát,nem tököltem vele tovább fogtam és letéptem róla.Sam megfogta a pólómat és lehúzta rólam,majd maga alá csúsztatott és finoman elkezdte csókolgatni a mellkasom.A keze bekúszott a hátam alá és elkezdett a melltartóm csatjával szórakozni,akárhogy próbálkozott nem sikerült neki kikapcsolnia,majd ebből is elegem lett így hát ezt is letéptem.A kezemmel finoman végig simítottam Sam izmos hasát egészen a nadrágjáig ahol kigomboltam a gatya gombját és becsúsztattam a kezemet a nadrágjába mire Sam száját egy hangos nyögés hagyta el mire hirtelen megfogta a kezemet és kicsit rémülten rám nézett.Nagyon lassan engedte el a kezemet mire finoman elkezdtem izgatni.Lecsúsztattam róla a farmerját és az alsógatyáját is aztán ő is elkezdte lecsúsztatni rólam a farmeromat majd jött a kedvenc fekete csipkés bugyim.Finoman feljebb csúsztatott az ágyon majd a lábával lökött egyet és finoman belém csúsztatta férfiasságát.Lágyan elkezdett mozogni és közben szenvedélyesen belecsókolt a nyakamba.Mindketten élveztük a dolgot,nagyon is.A romantikázást a hirtelen kinyíló bejárati ajtó szakította félbe és Dean lépett be rajta.Amint meglátta mit csinálunk rögtön ki is lépett.
-Az kínos!-tekertem be magam a paplanba majd összeszedtem a ruháimat és berohantam a fürdőbe.Ledobtam a ruháimat és rögzítettem a paplant.Rátenyereltem a mosdókagylóra és belenéztem a tükörbe,majd újra felidéztem minden egyes mozdulatot,csókot,apró nyögéseket és elmosolyodtam.Gyorsan felöltöztem és kimentem a fürdőből,Sam már fel volt öltözve és éppen Dean-nel veszekedett.
-Mért éppen pont most kellet visszajönnöd? Nem lehetett volna negyed óra múlva?-kérdezte Sam.
-Hát hidd el öcskös nekem sem volt éppen kellemes így látni titeket.-ordította Dean.
-Hagyjátok már abba!-fakadtam ki.Mindketten rám néztek.-Egyikőtök sem hibás.Nekem kellet volna jobban figyelnem,akkor hallottam volna,hogy Dean a folyosón van.
-Egyikünk hibája sem oké?Megtörtént és kész.-mondta Sam.
-De azért öcskös,ha legközelebb eksönözni kezdtek szóljál.-mondta Dean komolyan.Én csak a szememet forgattam,de Sam nagyon kiakadt.
-Sammy hagyd már!-sétáltam oda hozzá.Az egyik kezével átkarolt és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Na jó elég a turbékolásból,munka van!-adta oda nekünk Dean a kávét.

2011. június 25., szombat

3.fejezet

(Folt szemszöge)
Ruby szerencséjére a kés működött.Így hát elment megünnepelni de ezúttal egyedül.Rose már halálra aggódia magát miatta.
-Rose nyugi! Ruby nem hülye tud magára vigyázni.-csitította Trevor.
-Ez így igaz-értettem vele egyet-Ruby a legszívósabb csajszi akit ismerek.-amikor befejeztem a mondatot abban a pillanatban Ruby lépett be az ajtón,a szemei tágra nyíltak,ajkai cserepesek voltak,és remegett.Nem attól,hogy fázott hisz arra képtelen volt.A félelemtől vagy az idegességtől.Ledobta a táskáját az előszoba szekrényre és végig nézett rajtunk.Mindenki csendben volt.
-Ti mindvégig tudtátok igaz?-kérdezte követelő hangon.Elsőre fogalmam sem volt,hogy mire céloz.Ahogy szerintem senkinek sem.
-hercegnő miről beszélsz?-kérdeztem zavartan.Amióta ismertem sosem szólítottam Rubynak mindig is hercegnőnek.
-Ne tegyetek úgy mintha,nem tudnátok.-ordította.
-Mégis mi a fenéről beszélsz?-kérdezte Trevor.Ruby Rose-ra nézett azzal a nézésével amitől még én is féltem.Pedig én nem vagyok egy ijedős.
-Rose te tudtad,hogy én vagyok a Kárhozottak királynője?-kérdezte tőle olyan hangnemben amit sosem ütött meg senkivel sem.Még vadászat közben sem nem ám Rose-al.Rose számára olyan volt mintha az anyja lett volna.
-Csak sejtettem.Sajnálom.-mondta Rose lehajtott fejjel.
-Ezért nem engedtél egyedül sehova igaz?-lépett közelebb Rose-hoz.
-Kérlek csak próbáld megérteni...
-Értem csak kicsit felhúzott ez a dolog,bocs.

2002 november 3.-Los Angeles
(Ruby szemsz.)
Éppen egy almát majszoltam a kanapén mikor megcsörrent a telefonom.Megnéztem a kijelzőt de ismeretlen számot írt ki.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Ruby itt Dean.Dean Winchester.-szólt bele a jól ismert hang a telefonba.
-Dean!Hogy vagy?Minden rendben?
-Jól vagyok tényleg és kösz a kérdést.Figyelj te jó vagy a lelkizős dolgokban?
-Nem kell nekem segítség Dean!-ordította valaki a háttérben.
-Pofa be Sammy!-mondta Dean.-Na itt vagyok.
-Oké miben kéne a segítség?
-Majd elmondom,de velünk tudsz tartani pár hónapra?-nagyot néztem mikor az utolsó pár szót kimondta.
-Nem tudom....-mondtam habozva.
-Ruby kérlek segítened kéne! Max 1 év.-könyörgött Dean.
-Oké rendben.
-Kösz.Hol laksz érted megyünk.
-718 Main Street,Los Angeles.
-Szerencséd van mi is LA-ben vagyunk.Pár perc és ott vagyunk.

***
Tényleg pár perc múlva a ház feljárórája az a gyönyörű szép 1967-es Chevy Impala.Dean szállt ki a kocsiból,majd még egy számomra ismeretlen férfi.Dean közelebb jött és megölelt.
-Ruby jó újra látni-mondta miközben elengedett.
-Téged is Dean.-válaszoltam és Dean háta mögé néztem ahol a számomra idegen férfi állt.Magas volt kb 2 méter,hosszabb haja volt mint Dean-nek de nem mondható hosszú hajú fiúnak.Fiatalabb volt mint Dean nem sokkal csak pár évvel.
-Szia Ruby vagyok-nyújtottam oda a kezemet.
-Sam-mutatkozott be ő is.
-Á igen sokat hallottam már rólad.
-Gondolom csak rosszat.A család fekete báránya aki nem akarja folytatni a családi vállalkozást és inkább egy híres egyetemre megy helyette.-mondta komoran.
-Tudod szerintem jól tetted.Ez azt mutatja,hogy van saját akaratod.És ez szerintem nagyon jó dolog.Családot akartál és nyugalmat.Biztonságot.Akárcsak anyukátok.
-Honnan veszed ezt?-kérdezték egyszerre.Félelmetes volt.De egy pillanatra elgondolkoztam,hogy honnan tudom.
-Fogalmam sincs.Halál komolyan.Csak tudom.Ne ácsorogjunk itt kint gyertek be.-nyitottam ki a ház ajtaját.Éppen Rose jött le a lépcsőn és meglepődött mikor két idegen férfi állt a nappalinkban.
-Rose ők Sam és Dean Winchester.-intettem a fiúk felé.
-Srácok ő itt Rose.-Rose intett egyet a kezével és a lépcső felé mutatott.
-Én most-a mondatot nem fejezte be de nagyon gyorsan felrohant az emeletre.
-Sajnálom,ömm kértek valamit inni?Sört?-kérdeztem a konyha felé menve.
-Igen kérek kösz.-mondta Dean.
-Sam és te?-nyitottam ki a hűtőt.
-Én inkább valami töményebbet kérek.-mondta.Hát ezen eléggé meglepődtem és nem is titkoltam.Azt hittem,hogy Sammy a,hogy is mondjam?Gyengédebb.
-Oké rendben.Rum?-kérdeztem.
-Igen az jó lesz.
-Üljetek csak le.-mondtam miközben elővettem a szekrényből a rumot és egy poharat.A rum a legfelső polcon volt így eléggé nyújtóznom kellet,hogy elérjem.Tisztában voltam vele,hogy Dean éppen a fenekemet bámulja ahogy a kedvenc farmerom és az egyik kedvenc felsőm között kivillan a derekam.-Tetszik Dean?Nézd meg mert közelebbről sose fogod látni.-Sam csak kuncogott,Dean pedig próbálta kihúzni valahogy magát a kínos helyzet alól.
-Na és miben kéne segítenem?-ültem le a kanapéra és közben mindenkink oda adtam amit kért.
-Volt egy kis probléma-kezdett bele Dean.
-Milyen probléma?-néztem értetetlenül.
-Sam barátnője meghalt tegnap ugyan úgy mint ahogy anyánk halt meg.-éreztem ahogy az arcom megmerevedik.Letettem a sörömet a kezemből és nem kaptam szikrát.Éreztem ahogy a szemem könnybe lábad.
-Én...nem...nem tudom elhinni.-mondtam reszkető hangon.Éreztem ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.Azonnal letöröltem és felpattantam a kanapéról.
-Sajnálom ami történt Sam.Most rögtön indulunk és megkeressük azt a rohadékot.

***

Már egy hete,hogy csatlakoztam a Winchester testvérekhez vadászatra.Dean a szokásos hülyeségeivel mindig meg tudja nevettetni az embert, vagyis az én esetemben a vámpírt.Sam ő pedig....olyan más.Megértem persze,hisz meghalt a barátnője,de akkor is.Másnak képzeltem.Dean elment egy bárba,szokásához híven,én pedig kettesben maradtam Sammel.
-Nézd Sam...-ültem le mellé az ágyra.
-Igen?-nézett fel rám a tévéről.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdeztem tőle finoman.
-Ne kezd már te is!-állt fel az ágyról.-Dean is folyton ezzel csesztet.
-De Sam most őszintén a bátyád,hogy is mondjam?Egy kicsit érzéketlen.Én nem.
-Nem Ruby nem akarok róla beszélni.-emelte feljebb a hangját.
-Dean mesélte,hogy hogyan váltam ezzé?-mutattam végig magamon.
-Nem nem mondta.
-Akarod hallani a történetemet Sam? Itt nincs happy end.Bár melyikünk esetében van? Ha a történetem vagy a fajtám-beliek története boldog véggel végződött volna már mind a sírkövek alatt nyugodnánk.-mondtam és éreztem,hogy könnybe lábad a szemem.Sam csak bólintott jelezve,hogy hallani szeretné.-Az 1400-as években születem Bulgáriában,egy kis városban.A gyerekoromra nem panaszkodhatok,de mégis a legszebb emlék az amikor megszületett a kishúgom.Kezdettől fogva közel álltunk egymáshoz.Aztán férjhez mentem és született gyönyörű szép kislányom.Boldog voltam.Egy napon a húgomat megerőszakolták,terhes lett és ugye akkoriban a házasságon kívüli gyerek...,hogy is mondjam?Rossz fényt hozott a családra.Miután Katerina megszülte a kislányát,száműzték Angliába.Elindultam utána.Ott hagytam a családom,a kislányom,vagyis akkor már nem nagyon volt kislány.Fényes nappal indultam el,de sötétedéskor is csak mentem a lovon és mentem.Majd megláttam pár férfi alakot.Megijedtem.Leszedtek a lóról,megvertek és megerőszakoltak.A földön feküdtem,azt hitték halott vagyok.Hidd el azt kívántam.Majd egy alakot láttam magam felé sétálni.És itt képszakadás.Nem tudom,hogy jutottam el Angliába és hogy kerültem Rose-ékhoz.De ott voltam.Valami különös képesség folytán nem változtam át teljesen csak félig vagyok vámpír és nagyon sok képességem is van.Hát ez az én történetem.-fejeztem be a történetem.-Tudod olyan sok szép emlék elveszett,de az az éjszaka örökké kísérteni fog.-Sam csak a földet bámulta és fogalmam sem volt,hogy mért.
-19 éves koromban léptem le a Stanford-ra.Akkor ismerkedtem meg Jessica-val.Azonnal beleszerettem.Ő olyan más volt.Jó értelemben.Okos,gyönyörű,talpra esett és mindig tudta ,hogy mit akar.Már arra készültem,hogy eljegyzem!Gyűrűket nézegetem,meg minden.Aztán meghalt.

***
Sam-el már jó pár órája befejeztük a beszélgetésünket,lezuhanyoztam,meg minden és bebújtam az ágyamba és próbáltam elszundítani.Sam-re néztem aki már rég aludt.Megfordultam,hogy lássam ahogy alszik.Olyan békés-en aludt,mikor hirtelen szemei felnyíltak és ijedten felült az ágyon lihegve.
-Jézus-ijedtem meg mikor Sam lihegve ült az ágyon.-Minden rendben?
-Igen persze csak egy újabb rémálom.-feküdt vissza-Bocs,hogy felébresztettelek.
-Semmi-motyogtam de legszívesebben azt mondtam volna,hogy "Ugyan csak megijedtem,hogy bajod esik".De ezt azért mégsem mondhattam,nem?Mire végre elaludtam furcsa álmom volt.Egy vörös hajú nő szerepelt benne,valami Sophie-Anne királynő.Aztán minden beugrott.Minden államban,megyében van egy vámpír király és királynő de persze ezek általában nem párok.Sophie-Anne Louisiana királynője volt.De mit akarhat tőlem?Hirtelen felébredtem,mire a mellettem lévő két ágyra néztem.Mindkét fiú nyugodtan aludt az ágyában.Olyan békések voltak.A gondolat menetemből a telefonom rezgése zökkentett ki,még szerencse,hogy estére mindig rezgőre állítom.Megfogtam a telefonom felhúztam a köpenyem,majd kiosontam a hotel folyosójára.
-Igen tessék?-szóltam bele a telefonba.
-Ruby Petrova?-szólt bele egy mély férfi hang a telefonba.
-Ki kérdezi?
-Ms.Sophie-Anne királynőnek a segítője vagyok.
-Vagy inkább a selyemfiúja.Mit akar?
-A királynő hívatja magát a házába.
-Mért?
-Azt nem árulta el.
-Rendben,Holnapra ott vagyok.-és ezzel letettem a telefont.Visszamentem a szobába és ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órára.Hajnali 4-et mutatott.A lehető leghalkabban kerestem egy farmert és egy pólót a táskában,majd felöltöztem és elkezdtem összeszedni a cuccaimat.Mikor ezzel végeztem észre vettem,hogy Sammy ébredezni kezd.Felült az ágyán és ránézett az órára,majd rám.
-Te ilyen korán fent vagy?-suttogta.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.Én vámpír vagyok.Te ember.Neked szükséged van az alvásra neked nem.-mondtam kedvesen-Feküdj vissza.
-Én..nem tudok aludni.-mondta majd kitakarta magát és az arcát a tenyerébe temette.Leültem mellé az ágyra és az egyik karommal átkaroltam.
-Jessica miatt?-néztem rá.Alig észre vehetően bólintott.-Annyira sajnálom Sam.Hé néz rám-fordítottam magam felé az arcát és a szemén látni lehetett,hogy könnyes.Mindkét kezemmel,megfogtam az arcát és csak azt suttogtam:-Minden rendben lesz.Ígérem.-megint alig észre vehetően bólintott és szorosan átölelt.Ott történt valami akkor abban a pillanatban.Nem akartam tiszteletlen lenni Jessica-val szemben,igaz nem ismertem őt de tudtam,hogy Sam-nek sokat jelenthetett,illetve jelent.Mikor már Dean is felébredt közöltem a nagy hírt,hogy Louisiana-ba megyek határozatlan időre.
-És még is mit akarhat tőled a királynő?-kérdezte Dean.
-Fogalmam sincs,de remélem nem megölni.-dobtam be a cuccom az Impala csomagtartójába.
-Legalább,had vigyünk el.-ajánlotta fel Sam.
-Ez rendes tényleg,de nem kell.Csak annyit kérek,hogy a cuccom had maradjon a csomagtartóban rendben?Majd telefonálok,hogy mi van és,hogy meddig maradok.
-És mégis,hogy akarsz eljutni oda?-nézett rám mindkét testvér.
-Majd futok.-vontam meg a vállam.
-Futsz?-nézett rám kérdően Dean.
-Igen futok.Sötétedésre ott vagyok.Nem nagy ügy.
-És ebben a ruhában leszel,miután megizzadsz?
-A vámpírok nem izzadnak,te butus.Majd útközben veszek néhány cuccot.
-Ja igen apropó egy kérdés.Honnan van neked annyi pénzed?
-Nem akarod tudni-mondtam komoly arccal.Dean követelőző arccal nézett rám.
-Na jó-adtam be a derekam-bankrablás.-mindkét Winchester srác meglepődött.
-Azt hogyan?-kérdezte Sam.-Nem kapnak el?
-Nem.-vontam meg a vállam-A vámpírok gyorsan mozognak.Na de nekem most már tényleg mennem kell.-búcsúztam el a fiúktól.

2011. április 25., hétfő

2.fejezet

(Ruby szemsz.)

-Szóval azt mondod,hogy meg akarod ölni azt az izét?-kérdezte Rose.
-Igen azt a démont.
-Nézd! Ami történt ténleg borzasztó,de 500 éve vadászol és nem találtad meg a módját,hogy tudsz megölni egy démont.Akkor még is mit akarsz tenni?
-Samuel Colt fegyverét akarod használni? Igaz?-nézett rám Folt.
-Ha megtalálom.
-És ha nem?
-Nézzétek! Tudom,hogy hülyének néztek meg minden,de ez az eset keseríti meg egy család életét.

1997-Seattle

Éppen egy kicsi bárban ültem mikor belépet a bárba Dean Winchester.Köpni nyelni nem tudtam leült egy asztalhoz én pedig gondolkodás nélkül feláltam és odasétáltam az asztalhoz.Mikor odaértem végigmért és elmosolyodot.
-Csatlakozhatok?-kérdeztem a leglágyab hangomon amit csak megtudtam ütni.
-Csak nyugodtan.-mondta és ismét elmosolyodott.-Dean vagyok.
-Ruby.Nézd nem szeretném húzni hülyeségekkel az időt.Tudom,hogy vadász vagy.Tudom,hogy az anyukád Mary meghalt 1983 november 2.-án egy démon által.AZ apád Jhon Winchester és az öcséd Sam Winchester.És most biztos hülyének nézel.-Dean szája tátva maradt a meglepetéstől.Nem csodálom.
-Honnan tudod ezeket?-kérdezte.
-Ha megmondom tényleg hülyének fogsz nézni.
-Tégy próbára.
-Láttam.
-Leskelődtél?
-Nem dehogy! Mint egy látomás.
-Szerintem nem ez a legalkalmasabb hely,hogy ezt megbeszéljük.Gyere-állt fe az asztaltól.
-Vagy csak le akarsz fektetni.-mondtam de azért felálltam az asztaltól.
-Mindkettő.

***

Dean-nel éppen a kocsiban ültünk úton a hotel felé ahol megszálltak az apjával.
-Ne vedd tolakodásnak,de te mi is vagy valójába?-kérdezte.Hirtelen megijedtem.Ha elmondom akkor lehet,hogy itt helyben megöl.De ha nem mondom el az igazat akkor meg bajba kerülök.
-Vámpír.-mondtam nemes egyszerűséggel.Az autó hirtelen lehúzódott az útról.Sejtettem,hogy ez lesz tudnom kellet volna.Óvatosan Dean-re pillantottam.Az arca kemény volt,és düh-vel teli.
-Száj ki.Most!-ordította.
-Nézd engedd,hogy megmagyarázzam.És utána akár meg is ölhetsz!
-Ugyan mért érdekelne a magyarázatod?Még a hideg is kiráz a gondolattól,hogy a kocsimban ülsz.-olyan erővel markolta a kormányt,hogy az már nekem fájt.
-Miután átváltoztam utáltam magam.Megpróbáltam mindent,hogy megöljem magam,de nem sikerült.Aztán kutakodtam.Rájöttem,hogy mik vannak és elkezdtem vadászni rájuk.Sosem öltem embert.Állatokon éltem aztán jöttek a vérbankok akkor minden könnyebb lett.1983 október vége felé volt egy látomásom.Akkor már tudtam,hogy mi csinálta ezt az anyukáddal és ,hogy meg akarom ölni.Szóval én elmondtam amit akartam,ölj meg.-hosszas csend volt a kocsiban majd Dean megtörte a csöndet.
-Normális esetben azt tenném.De most valamiért nem.-mondta majd tovább hajtott.

1998-Volterrra-Olaszország
Már egy éve,hogy ott hagytam Winchesteréket és vissza tértem a családomhoz.Rose-hoz,Trevor-hoz, és Folt-hoz.Éppen egy sötét utcán sétáltam hazafelé mikor valami megragadott hátulról.Az az orrfacsaró kén szag hamar elárulta,hogy egy démon az.A másik pillanatban pedig már egy raktárban voltam,lekötözve,Éva kosztümben.A szerencsém az volt,hogy pont úgy kötöztek le,hogy a nőies idomaim-hogy szépen fogalmazzak-nem látszottak ki.Egy férfi lépett elém,egy fa karóval a kezében.
-Nocsak,csipkerózsika ébredezik-mondta gúnnyal a hangjában.
-Ki maga?-kérdeztem majd a férfi arcán gúnyos mosoly jelent meg.
-Crowley vagyok.-hallottam már Crowley felől.Azt beszélik,hogy ő a pokol királya.Mit akarhat egy kárhozott-tól a pokol királya?
-Mit akarsz tőlem?-köptem oda neki a szavakat.Rixon-ra emlékeztettet ez a pasas,az erős Ír akcentusa és ahhoz képest.hogy éppen megölni vagy megkínozni készül-még nem tisztázott minden körülmény- öltönyben van.
-Kedvesem nyugalom.Nem harcolni jöttem.
-Hát persze azért vagyok lekötözve meztelenül,és azért állsz karóval a kezedben.Komolyan,bátyó?Karó?-Crowley csak hallgatott.Tehát azt hitte működni fog.Ez vicces.Igaz,hogy vámpír vagyok de ahhoz,hogy engem végleg elpusztítsanak ahhoz le kell fejeznie,vasfüvet kell adnia,lefejeznie és elégetnie. Különlegesebb vagyok mint a többi vámpír.-Azt hitted,hogy működni fog igaz?Hát ez vicces!Komolyan?! Ha jobban ismernél tudnád,hogy nem sokat érsz vele.-ránézett az asztalra ahol csak egy kést láttam.Kiolvastam Crowley gondolatai közül,hogy egy nagyon különleges kés az.Megöl egy démont.És akkor hirtelen eszembe jutott,hogy én még mindig nem találtam meg a Colt-ot.Már csak ki kéne szabadulnom gondoltam.Összeszedtem minden erőmet,mint szellemi,mint testi és egy határozott mozdulattal a csuklómat kitéptem a bőr alól amivel le voltam kötözve,Crowley azonnal ugrott nekem de mielőtt megtehette volna sikerült kiűznöm a testből.Kioldoztam magamat és felkaptam a kést,majd a ruháimat is és villám sebességgel elszáguldottam haza.
-Rose!-rontottam be a házba.Rose éppen a nappaliban ült és a kedvenc könyvét olvasta az Üvöltő szeleket.Összecsapta a könyvet ijedtében és rögtön odaszaladt hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.Én csak felmutattam a kést,de Rose arca még mindig értetetlenségről árulkodott.
-Ez a kulcs.-mondtam.
-Kulcs mihez?-kérdezte még mindig értetetlenül.
-A démon megöléséhez.
-A sárga szemű?Ruby azt sem tudod,hogy hol van és,hogy működik-e egyáltalán!
-Próbáljuk ki!
-Hogyan?
-Idézzünk meg egyet és akkor majd meglátjuk.Rose ez egy jel.
-Tudod,hogy nem szeretem ha ezt csinálod-mondta Rose.Utálta ha ezeket a dolgokat csináltam,ha vadászni mentem nélkülük.-És ha nem sikerül?Mit fogsz csinálni?
-Kiűzöm.Elvégre én is egy vagyok közülük.-Igen én is egy voltam azok a gyerekek közül akikben démon vér volt.Ezáltal mindenki kapott különleges képességet.Nekem az volt,hogy ki tudtam űzni a démonokat a testükből és vissza küldtem őket a pokolba.
-Rendben.Szólok a többieknek.-mondta Rose majd felment a lépcsőn.

2011. április 24., vasárnap

Első fejezet-Petrova vér

Egy legenda szerint 600 éve egy azték sámán városát ellepték a vámpírok és vérfarkasok.Ekkor ez az azték sámán elátkozta őket,ez által a vámpírok csak éjszaka tudtak mászkálni és a vérfarkasok csak teliholdkor tudnak átváltozni.Ezt az átkot egy véráldozattal pecsételték meg.A történet itt kezdődik.

1492,Bulgária
(Ruby szemszöge)
Egy idegen helyen ébredtem,mire egy gyönyörű szőke hajú nő sétált be az ajtón.
-Ki vagy te?-kérdeztem rekedtem.
-Rose vagyok.Ne félj tőlem.Segíteni akarok!-mondta miközben odahajolt hozzám.
-Mi történt velem?
-Csak mindent sorjával.Majd mindent elmagyarázok.

1565,Franciaország

Rose-al éppen egy völgyben sétáltunk éjszaka.Megláttunk egy idegen férfi alakot és egymásra néztünk.
-Szerinted ki lehet?-kérdezte Rose.Megráztam a fejemet jelezve,hogy nem tudom.Az idegen alak elindult felénk.Mikor közelebb ért az arca tisztán kivehető volt.Jellegzetes arc csontok,de amin igazán megakadt a tekintetem az a szeme volt.Fekete volt mint az éjszaka.
-Mit csinál két csinos hölgy kint az éjszaka közepén?-a hangja érdes volt de lágy is.
-Ugyan ezt kérdezhetnénk mi is magától.-szólaltam meg.
-Folt vagyok.-mutatkozott be a férfi.Még csak akkor tűnt fel,hogy az alak félmeztelen.
-Mi vagy te?-kérdeztem közelebb lépve hozzá.A teste forróságot árasztott.
-Hát biztos,hogy nem az amik ti vagytok.
-Akkor mi?-Folt még közelebb lépett hozzám.
-Az ördög egyik ivadéka.-a lehelete ugyan olyan forró volt mint a teste közelsége.
-Ezzel engem nem rémiszt meg uram.-mondtam neki.Egy féloldalas mosoly kunkorodott az ajkára amitől az alig dobogó szívem is megállni készült.
-Ruby mennünk kéne.-szólt oda nekem Rose.
-Egy pillanat Rose.Egy pillanat.Ha nem vámpír vagy,és azt mondtad,hogy az ördög ivadéka vagy akkor démon vagy vagy bukott angyal?
-Milyen jól ismered ezeket a lényeket.Amúgy pedig a második.
-Vadászom rájuk.Minden lényre.
-Rám is?-kérdezte az a szexi féloldalas mosoly mellet.
-Azt meglátjuk.Velünk tartanál a házunkhoz?-kérdeztem,mire Rose felszisszent.
-Te teljesen megörültél?-fogta meg a kezemet Rose.Nyugi.Olvastam a gondolataiban.Nem árt nekünk vagy ha igen meg tudom ölni.Küldtem Rose-nak a gondolatot.Az egyik áldás az volt bennem,hogy minden lénytől átvetten a képességeit.
-Szívesen veletek tartanék.

Coldwater-napjainkban.
[Ruby]
Folt biliárdozott szokásához híven én pedig néztem szokásomhoz híven.
-Tudod min gondolkoztam?-kérdezte tőlem.
-Tudnom kéne?
-Azon,hogy elkezdhetnénk iskolába járni.-fordult felém.Majdnem tátva maradt a szám.
-Mire készülsz?-kérdeztem tőle és közelebb léptem.
-Ugye tudod mit kell tennem,hogy visszakapjam a szárnyaim?
-Igen tudom.De mért kellenek neked szárnyak?
-Tudod,hogy nem a szárny a lényeg!Hanem...
-Hanem az érzések.-vágtam közbe.Folt-ban az volt az egyetlen hiba,hogy ha hozzáért valaki nem érezte.Csak érzemeket érzet(düh,szerelem stb.-szerk.)-És mégis mit akarsz csinálni?Megölni szegény lányt?
-Te mit tennél a helyemben?

1983 november 3.-Atlanta
[Ruby]
Reggel mikor felkeltem kimentem a reggeli újságért mint minden reggel.Visszamentem a házba,leültem a kanapéra és elkezdtem olvasni az újságot.A címlapon megakadt a szemem."Halálos tűz baleset Lawrence-ben!" Azonnal elkezdtem olvasni a cikket.Sokkot kaptam,felpattantam a kanapéról és oda szaladtam a konyhában ülő Trevor-hoz.
-Ezt nézd!-dugtam oda az orra alá az újságot.Ő is elolvasta a cikket majd felnézet rám.
-Nos igen tragikus.-mondta.Majdnem tátva maradt a szám de uralkodtam magamon.
-"Tragikus"?! Ennyi?
-Mért mit kéne mondanom?
-Ez az ügy csak nekem bűzlik?
-Hogy érted?
-Nézd már meg a képeket!A ház egyik szobája van csak kiégve.És a család!Winchesterék! A látomásaim.Pár napja ugyan ezt láttam.Mary Winchester aki bentégett a tűzben.Jhon Winchester és a gyerekek a négy éves Dean és a fél éves Sammy Winchester.Ugyan ezt láttam Trevor!Az anya bentégett a szobában de nem akárhogy! A plafonra szegezve!-a mondandóm végére már ordítottam.
-Nyugalom! Csak sokkolt az egész!-csitított Trevor.
-Igen sokkolt de nem érted?Az a rohadék démon tönkretette egy család életét! Jhon és a gyerekek ezért lesznek vadászok!-ordítottam.-A pici Sammy-nek nem lesz anyja!Normális gyerek kora!
-Ha tudtál róla mért nem akadályoztad meg?-kérdezte.Ettől csak mégjobban felháborodtam de tudtam,hogy igaza van.Láttam ezt az egészet de azt nem tudtam,hogy meg fog történni.
-Azért mert azt hittem,hogy csak egy hülyeség.De ez halálosan komoly Trevor!Sam Winchester-ben démon vér van.
-És most mit akarsz csinálni?
-Megkeresni azt a rohadékot és meggyilkolni.
-A kissrácot?De ő még csak fél éves!
-Dehogy a kissrácot!A démont.
-És tudod,hogy néz ki?Hol találod?
-Csak azt tudom,hogy sárga színű a szeme.De addig keresem amí meg nem találom és meg nem ölöm!