Ruby szerencséjére a kés működött.Így hát elment megünnepelni de ezúttal egyedül.Rose már halálra aggódia magát miatta.
-Rose nyugi! Ruby nem hülye tud magára vigyázni.-csitította Trevor.
-Ez így igaz-értettem vele egyet-Ruby a legszívósabb csajszi akit ismerek.-amikor befejeztem a mondatot abban a pillanatban Ruby lépett be az ajtón,a szemei tágra nyíltak,ajkai cserepesek voltak,és remegett.Nem attól,hogy fázott hisz arra képtelen volt.A félelemtől vagy az idegességtől.Ledobta a táskáját az előszoba szekrényre és végig nézett rajtunk.Mindenki csendben volt.
-Ti mindvégig tudtátok igaz?-kérdezte követelő hangon.Elsőre fogalmam sem volt,hogy mire céloz.Ahogy szerintem senkinek sem.
-hercegnő miről beszélsz?-kérdeztem zavartan.Amióta ismertem sosem szólítottam Rubynak mindig is hercegnőnek.
-Ne tegyetek úgy mintha,nem tudnátok.-ordította.
-Mégis mi a fenéről beszélsz?-kérdezte Trevor.Ruby Rose-ra nézett azzal a nézésével amitől még én is féltem.Pedig én nem vagyok egy ijedős.
-Rose te tudtad,hogy én vagyok a Kárhozottak királynője?-kérdezte tőle olyan hangnemben amit sosem ütött meg senkivel sem.Még vadászat közben sem nem ám Rose-al.Rose számára olyan volt mintha az anyja lett volna.
-Csak sejtettem.Sajnálom.-mondta Rose lehajtott fejjel.
-Ezért nem engedtél egyedül sehova igaz?-lépett közelebb Rose-hoz.
-Kérlek csak próbáld megérteni...
-Értem csak kicsit felhúzott ez a dolog,bocs.
2002 november 3.-Los Angeles
(Ruby szemsz.)
Éppen egy almát majszoltam a kanapén mikor megcsörrent a telefonom.Megnéztem a kijelzőt de ismeretlen számot írt ki.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Ruby itt Dean.Dean Winchester.-szólt bele a jól ismert hang a telefonba.
-Dean!Hogy vagy?Minden rendben?
-Jól vagyok tényleg és kösz a kérdést.Figyelj te jó vagy a lelkizős dolgokban?
-Nem kell nekem segítség Dean!-ordította valaki a háttérben.
-Pofa be Sammy!-mondta Dean.-Na itt vagyok.
-Oké miben kéne a segítség?
-Majd elmondom,de velünk tudsz tartani pár hónapra?-nagyot néztem mikor az utolsó pár szót kimondta.
-Nem tudom....-mondtam habozva.
-Ruby kérlek segítened kéne! Max 1 év.-könyörgött Dean.
-Oké rendben.
-Kösz.Hol laksz érted megyünk.
-718 Main Street,Los Angeles.
-Szerencséd van mi is LA-ben vagyunk.Pár perc és ott vagyunk.
***
Tényleg pár perc múlva a ház feljárórája az a gyönyörű szép 1967-es Chevy Impala.Dean szállt ki a kocsiból,majd még egy számomra ismeretlen férfi.Dean közelebb jött és megölelt.
-Ruby jó újra látni-mondta miközben elengedett.
-Téged is Dean.-válaszoltam és Dean háta mögé néztem ahol a számomra idegen férfi állt.Magas volt kb 2 méter,hosszabb haja volt mint Dean-nek de nem mondható hosszú hajú fiúnak.Fiatalabb volt mint Dean nem sokkal csak pár évvel.
-Szia Ruby vagyok-nyújtottam oda a kezemet.
-Sam-mutatkozott be ő is.
-Á igen sokat hallottam már rólad.
-Gondolom csak rosszat.A család fekete báránya aki nem akarja folytatni a családi vállalkozást és inkább egy híres egyetemre megy helyette.-mondta komoran.
-Tudod szerintem jól tetted.Ez azt mutatja,hogy van saját akaratod.És ez szerintem nagyon jó dolog.Családot akartál és nyugalmat.Biztonságot.Akárcsak anyukátok.
-Honnan veszed ezt?-kérdezték egyszerre.Félelmetes volt.De egy pillanatra elgondolkoztam,hogy honnan tudom.
-Fogalmam sincs.Halál komolyan.Csak tudom.Ne ácsorogjunk itt kint gyertek be.-nyitottam ki a ház ajtaját.Éppen Rose jött le a lépcsőn és meglepődött mikor két idegen férfi állt a nappalinkban.
-Rose ők Sam és Dean Winchester.-intettem a fiúk felé.
-Srácok ő itt Rose.-Rose intett egyet a kezével és a lépcső felé mutatott.
-Én most-a mondatot nem fejezte be de nagyon gyorsan felrohant az emeletre.
-Sajnálom,ömm kértek valamit inni?Sört?-kérdeztem a konyha felé menve.
-Igen kérek kösz.-mondta Dean.
-Sam és te?-nyitottam ki a hűtőt.
-Én inkább valami töményebbet kérek.-mondta.Hát ezen eléggé meglepődtem és nem is titkoltam.Azt hittem,hogy Sammy a,hogy is mondjam?Gyengédebb.
-Oké rendben.Rum?-kérdeztem.
-Igen az jó lesz.
-Üljetek csak le.-mondtam miközben elővettem a szekrényből a rumot és egy poharat.A rum a legfelső polcon volt így eléggé nyújtóznom kellet,hogy elérjem.Tisztában voltam vele,hogy Dean éppen a fenekemet bámulja ahogy a kedvenc farmerom és az egyik kedvenc felsőm között kivillan a derekam.-Tetszik Dean?Nézd meg mert közelebbről sose fogod látni.-Sam csak kuncogott,Dean pedig próbálta kihúzni valahogy magát a kínos helyzet alól.
-Na és miben kéne segítenem?-ültem le a kanapéra és közben mindenkink oda adtam amit kért.
-Volt egy kis probléma-kezdett bele Dean.
-Milyen probléma?-néztem értetetlenül.
-Sam barátnője meghalt tegnap ugyan úgy mint ahogy anyánk halt meg.-éreztem ahogy az arcom megmerevedik.Letettem a sörömet a kezemből és nem kaptam szikrát.Éreztem ahogy a szemem könnybe lábad.
-Én...nem...nem tudom elhinni.-mondtam reszkető hangon.Éreztem ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.Azonnal letöröltem és felpattantam a kanapéról.
-Sajnálom ami történt Sam.Most rögtön indulunk és megkeressük azt a rohadékot.
***
Már egy hete,hogy csatlakoztam a Winchester testvérekhez vadászatra.Dean a szokásos hülyeségeivel mindig meg tudja nevettetni az embert, vagyis az én esetemben a vámpírt.Sam ő pedig....olyan más.Megértem persze,hisz meghalt a barátnője,de akkor is.Másnak képzeltem.Dean elment egy bárba,szokásához híven,én pedig kettesben maradtam Sammel.
-Nézd Sam...-ültem le mellé az ágyra.
-Igen?-nézett fel rám a tévéről.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdeztem tőle finoman.
-Ne kezd már te is!-állt fel az ágyról.-Dean is folyton ezzel csesztet.
-De Sam most őszintén a bátyád,hogy is mondjam?Egy kicsit érzéketlen.Én nem.
-Nem Ruby nem akarok róla beszélni.-emelte feljebb a hangját.
-Dean mesélte,hogy hogyan váltam ezzé?-mutattam végig magamon.
-Nem nem mondta.
-Akarod hallani a történetemet Sam? Itt nincs happy end.Bár melyikünk esetében van? Ha a történetem vagy a fajtám-beliek története boldog véggel végződött volna már mind a sírkövek alatt nyugodnánk.-mondtam és éreztem,hogy könnybe lábad a szemem.Sam csak bólintott jelezve,hogy hallani szeretné.-Az 1400-as években születem Bulgáriában,egy kis városban.A gyerekoromra nem panaszkodhatok,de mégis a legszebb emlék az amikor megszületett a kishúgom.Kezdettől fogva közel álltunk egymáshoz.Aztán férjhez mentem és született gyönyörű szép kislányom.Boldog voltam.Egy napon a húgomat megerőszakolták,terhes lett és ugye akkoriban a házasságon kívüli gyerek...,hogy is mondjam?Rossz fényt hozott a családra.Miután Katerina megszülte a kislányát,száműzték Angliába.Elindultam utána.Ott hagytam a családom,a kislányom,vagyis akkor már nem nagyon volt kislány.Fényes nappal indultam el,de sötétedéskor is csak mentem a lovon és mentem.Majd megláttam pár férfi alakot.Megijedtem.Leszedtek a lóról,megvertek és megerőszakoltak.A földön feküdtem,azt hitték halott vagyok.Hidd el azt kívántam.Majd egy alakot láttam magam felé sétálni.És itt képszakadás.Nem tudom,hogy jutottam el Angliába és hogy kerültem Rose-ékhoz.De ott voltam.Valami különös képesség folytán nem változtam át teljesen csak félig vagyok vámpír és nagyon sok képességem is van.Hát ez az én történetem.-fejeztem be a történetem.-Tudod olyan sok szép emlék elveszett,de az az éjszaka örökké kísérteni fog.-Sam csak a földet bámulta és fogalmam sem volt,hogy mért.
-19 éves koromban léptem le a Stanford-ra.Akkor ismerkedtem meg Jessica-val.Azonnal beleszerettem.Ő olyan más volt.Jó értelemben.Okos,gyönyörű,talpra esett és mindig tudta ,hogy mit akar.Már arra készültem,hogy eljegyzem!Gyűrűket nézegetem,meg minden.Aztán meghalt.
-Ruby jó újra látni-mondta miközben elengedett.
-Téged is Dean.-válaszoltam és Dean háta mögé néztem ahol a számomra idegen férfi állt.Magas volt kb 2 méter,hosszabb haja volt mint Dean-nek de nem mondható hosszú hajú fiúnak.Fiatalabb volt mint Dean nem sokkal csak pár évvel.
-Szia Ruby vagyok-nyújtottam oda a kezemet.
-Sam-mutatkozott be ő is.
-Á igen sokat hallottam már rólad.
-Gondolom csak rosszat.A család fekete báránya aki nem akarja folytatni a családi vállalkozást és inkább egy híres egyetemre megy helyette.-mondta komoran.
-Tudod szerintem jól tetted.Ez azt mutatja,hogy van saját akaratod.És ez szerintem nagyon jó dolog.Családot akartál és nyugalmat.Biztonságot.Akárcsak anyukátok.
-Honnan veszed ezt?-kérdezték egyszerre.Félelmetes volt.De egy pillanatra elgondolkoztam,hogy honnan tudom.
-Fogalmam sincs.Halál komolyan.Csak tudom.Ne ácsorogjunk itt kint gyertek be.-nyitottam ki a ház ajtaját.Éppen Rose jött le a lépcsőn és meglepődött mikor két idegen férfi állt a nappalinkban.
-Rose ők Sam és Dean Winchester.-intettem a fiúk felé.
-Srácok ő itt Rose.-Rose intett egyet a kezével és a lépcső felé mutatott.
-Én most-a mondatot nem fejezte be de nagyon gyorsan felrohant az emeletre.
-Sajnálom,ömm kértek valamit inni?Sört?-kérdeztem a konyha felé menve.
-Igen kérek kösz.-mondta Dean.
-Sam és te?-nyitottam ki a hűtőt.
-Én inkább valami töményebbet kérek.-mondta.Hát ezen eléggé meglepődtem és nem is titkoltam.Azt hittem,hogy Sammy a,hogy is mondjam?Gyengédebb.
-Oké rendben.Rum?-kérdeztem.
-Igen az jó lesz.
-Üljetek csak le.-mondtam miközben elővettem a szekrényből a rumot és egy poharat.A rum a legfelső polcon volt így eléggé nyújtóznom kellet,hogy elérjem.Tisztában voltam vele,hogy Dean éppen a fenekemet bámulja ahogy a kedvenc farmerom és az egyik kedvenc felsőm között kivillan a derekam.-Tetszik Dean?Nézd meg mert közelebbről sose fogod látni.-Sam csak kuncogott,Dean pedig próbálta kihúzni valahogy magát a kínos helyzet alól.
-Na és miben kéne segítenem?-ültem le a kanapéra és közben mindenkink oda adtam amit kért.
-Volt egy kis probléma-kezdett bele Dean.
-Milyen probléma?-néztem értetetlenül.
-Sam barátnője meghalt tegnap ugyan úgy mint ahogy anyánk halt meg.-éreztem ahogy az arcom megmerevedik.Letettem a sörömet a kezemből és nem kaptam szikrát.Éreztem ahogy a szemem könnybe lábad.
-Én...nem...nem tudom elhinni.-mondtam reszkető hangon.Éreztem ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.Azonnal letöröltem és felpattantam a kanapéról.
-Sajnálom ami történt Sam.Most rögtön indulunk és megkeressük azt a rohadékot.
***
Már egy hete,hogy csatlakoztam a Winchester testvérekhez vadászatra.Dean a szokásos hülyeségeivel mindig meg tudja nevettetni az embert, vagyis az én esetemben a vámpírt.Sam ő pedig....olyan más.Megértem persze,hisz meghalt a barátnője,de akkor is.Másnak képzeltem.Dean elment egy bárba,szokásához híven,én pedig kettesben maradtam Sammel.
-Nézd Sam...-ültem le mellé az ágyra.
-Igen?-nézett fel rám a tévéről.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdeztem tőle finoman.
-Ne kezd már te is!-állt fel az ágyról.-Dean is folyton ezzel csesztet.
-De Sam most őszintén a bátyád,hogy is mondjam?Egy kicsit érzéketlen.Én nem.
-Nem Ruby nem akarok róla beszélni.-emelte feljebb a hangját.
-Dean mesélte,hogy hogyan váltam ezzé?-mutattam végig magamon.
-Nem nem mondta.
-Akarod hallani a történetemet Sam? Itt nincs happy end.Bár melyikünk esetében van? Ha a történetem vagy a fajtám-beliek története boldog véggel végződött volna már mind a sírkövek alatt nyugodnánk.-mondtam és éreztem,hogy könnybe lábad a szemem.Sam csak bólintott jelezve,hogy hallani szeretné.-Az 1400-as években születem Bulgáriában,egy kis városban.A gyerekoromra nem panaszkodhatok,de mégis a legszebb emlék az amikor megszületett a kishúgom.Kezdettől fogva közel álltunk egymáshoz.Aztán férjhez mentem és született gyönyörű szép kislányom.Boldog voltam.Egy napon a húgomat megerőszakolták,terhes lett és ugye akkoriban a házasságon kívüli gyerek...,hogy is mondjam?Rossz fényt hozott a családra.Miután Katerina megszülte a kislányát,száműzték Angliába.Elindultam utána.Ott hagytam a családom,a kislányom,vagyis akkor már nem nagyon volt kislány.Fényes nappal indultam el,de sötétedéskor is csak mentem a lovon és mentem.Majd megláttam pár férfi alakot.Megijedtem.Leszedtek a lóról,megvertek és megerőszakoltak.A földön feküdtem,azt hitték halott vagyok.Hidd el azt kívántam.Majd egy alakot láttam magam felé sétálni.És itt képszakadás.Nem tudom,hogy jutottam el Angliába és hogy kerültem Rose-ékhoz.De ott voltam.Valami különös képesség folytán nem változtam át teljesen csak félig vagyok vámpír és nagyon sok képességem is van.Hát ez az én történetem.-fejeztem be a történetem.-Tudod olyan sok szép emlék elveszett,de az az éjszaka örökké kísérteni fog.-Sam csak a földet bámulta és fogalmam sem volt,hogy mért.
-19 éves koromban léptem le a Stanford-ra.Akkor ismerkedtem meg Jessica-val.Azonnal beleszerettem.Ő olyan más volt.Jó értelemben.Okos,gyönyörű,talpra esett és mindig tudta ,hogy mit akar.Már arra készültem,hogy eljegyzem!Gyűrűket nézegetem,meg minden.Aztán meghalt.
***
Sam-el már jó pár órája befejeztük a beszélgetésünket,lezuhanyoztam,meg minden és bebújtam az ágyamba és próbáltam elszundítani.Sam-re néztem aki már rég aludt.Megfordultam,hogy lássam ahogy alszik.Olyan békés-en aludt,mikor hirtelen szemei felnyíltak és ijedten felült az ágyon lihegve.
-Jézus-ijedtem meg mikor Sam lihegve ült az ágyon.-Minden rendben?
-Igen persze csak egy újabb rémálom.-feküdt vissza-Bocs,hogy felébresztettelek.
-Semmi-motyogtam de legszívesebben azt mondtam volna,hogy "Ugyan csak megijedtem,hogy bajod esik".De ezt azért mégsem mondhattam,nem?Mire végre elaludtam furcsa álmom volt.Egy vörös hajú nő szerepelt benne,valami Sophie-Anne királynő.Aztán minden beugrott.Minden államban,megyében van egy vámpír király és királynő de persze ezek általában nem párok.Sophie-Anne Louisiana királynője volt.De mit akarhat tőlem?Hirtelen felébredtem,mire a mellettem lévő két ágyra néztem.Mindkét fiú nyugodtan aludt az ágyában.Olyan békések voltak.A gondolat menetemből a telefonom rezgése zökkentett ki,még szerencse,hogy estére mindig rezgőre állítom.Megfogtam a telefonom felhúztam a köpenyem,majd kiosontam a hotel folyosójára.
-Igen tessék?-szóltam bele a telefonba.
-Ruby Petrova?-szólt bele egy mély férfi hang a telefonba.
-Ki kérdezi?
-Ms.Sophie-Anne királynőnek a segítője vagyok.
-Vagy inkább a selyemfiúja.Mit akar?
-A királynő hívatja magát a házába.
-Mért?
-Azt nem árulta el.
-Rendben,Holnapra ott vagyok.-és ezzel letettem a telefont.Visszamentem a szobába és ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órára.Hajnali 4-et mutatott.A lehető leghalkabban kerestem egy farmert és egy pólót a táskában,majd felöltöztem és elkezdtem összeszedni a cuccaimat.Mikor ezzel végeztem észre vettem,hogy Sammy ébredezni kezd.Felült az ágyán és ránézett az órára,majd rám.
-Te ilyen korán fent vagy?-suttogta.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.Én vámpír vagyok.Te ember.Neked szükséged van az alvásra neked nem.-mondtam kedvesen-Feküdj vissza.
-Én..nem tudok aludni.-mondta majd kitakarta magát és az arcát a tenyerébe temette.Leültem mellé az ágyra és az egyik karommal átkaroltam.
-Jessica miatt?-néztem rá.Alig észre vehetően bólintott.-Annyira sajnálom Sam.Hé néz rám-fordítottam magam felé az arcát és a szemén látni lehetett,hogy könnyes.Mindkét kezemmel,megfogtam az arcát és csak azt suttogtam:-Minden rendben lesz.Ígérem.-megint alig észre vehetően bólintott és szorosan átölelt.Ott történt valami akkor abban a pillanatban.Nem akartam tiszteletlen lenni Jessica-val szemben,igaz nem ismertem őt de tudtam,hogy Sam-nek sokat jelenthetett,illetve jelent.Mikor már Dean is felébredt közöltem a nagy hírt,hogy Louisiana-ba megyek határozatlan időre.
-És még is mit akarhat tőled a királynő?-kérdezte Dean.
-Fogalmam sincs,de remélem nem megölni.-dobtam be a cuccom az Impala csomagtartójába.
-Legalább,had vigyünk el.-ajánlotta fel Sam.
-Ez rendes tényleg,de nem kell.Csak annyit kérek,hogy a cuccom had maradjon a csomagtartóban rendben?Majd telefonálok,hogy mi van és,hogy meddig maradok.
-És mégis,hogy akarsz eljutni oda?-nézett rám mindkét testvér.
-Majd futok.-vontam meg a vállam.
-Futsz?-nézett rám kérdően Dean.
-Igen futok.Sötétedésre ott vagyok.Nem nagy ügy.
-És ebben a ruhában leszel,miután megizzadsz?
-A vámpírok nem izzadnak,te butus.Majd útközben veszek néhány cuccot.
-Ja igen apropó egy kérdés.Honnan van neked annyi pénzed?
-Nem akarod tudni-mondtam komoly arccal.Dean követelőző arccal nézett rám.
-Na jó-adtam be a derekam-bankrablás.-mindkét Winchester srác meglepődött.
-Azt hogyan?-kérdezte Sam.-Nem kapnak el?
-Nem.-vontam meg a vállam-A vámpírok gyorsan mozognak.Na de nekem most már tényleg mennem kell.-búcsúztam el a fiúktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése